Szögre akasztja a stoplist az utolsó gladiátor

Wayne Rooney 35 évesen visszavonul

Manchester United - Hull City, 2008 novembere. 84.perc, az állás 4-3 a vörös ördögök javára. Úgy néz ki, a United simán behúzza a találkozót. Már csak rutinból is. Egy ártalmatlan tűnő játékvezetői labda következik a Hull City térfelén, Rooney nekifutásból érkezik, és a labda helyett George Boatengbe rúg bele egy embereset, majd mintha mi sem történt volna, megy előre és a tovább csorgó labdára érkező Hull játékosra is rácsúszik. Páros lábbal. Villan is a sárga.

Ilyen és ehhez hasonló jelenetek jellemezték Rooney pályafutását egészen harmincéves koráig. A Sky sports közvetítései szinte 18-as karika alatt futottak, ha Wayne játszott, hisz az ifjú titán hol tört és zúzott, hol könyökölt, hol pedig akkorát homorított, mintha csak a Vígszínházban lennénk. Rooney mindig minden megtett a győzelemért, az elvesztett labdáért akár életét - vagy az ellenfél életét - is kockáztatta. Ő testesítette meg a tökéletesen kellemetlen játékos prototípusát, mintha nem is egy liverpooli akadémián, hanem a Colosseumban pallérozódott volna.

Rooney az angol válogatott és a Manchester United csapatának gólrekordere. Összesen 491 találkozón lépett pályára az angol élvonalban, ezeken a meccseken összesen 208 alkalommal mattolta az ellenfelek hálóőreit, stílusosan többször saját térfélről. Pedig Wayne nem is tipikus középcsatárként játszott, inkább afféle hamis kilencesként, rengeteget mozgott vissza a középpályára, segítette társait a támadások felépítésében.

Rooney bő egy éve tért vissza amerikai kalandja után a szigetországba, a Derby Countryhoz, ahol kezdetben játékosedzőként, majd Phillip Cocu novemberi menesztése után ideiglenes vezetőedzőként tevékenykedett a klubnál. Egész mostanáig. Hiszen a Derby a múlthéten teljesértékű vezetőedzőnek nevezte ki, ami egyben azt is jelenti, hogy többé nem látjuk a pályán becsúszásait, robotolását, alázatos játékát. Egy legendától búcsúzunk. Isten veled, Maximus!