Kanta József, az MTK Francesco Tottija?

Beszélgetés a visszavonuló MTK legendával

"...hálát adok a sorsnak, hogy életem első mérkőzésén - és még utána egy darabig - együtt játszhattunk, pont úgy, ahogy gyerekkorunktól kezdve mindig, egymás mellett." - emlékezett vissza Kanta József. De ne rohanjunk ennyire előre. Közösen elmélkedtünk az MTK szezon végén visszavonuló csapatkapitányával pályafutásáról, sikereiről, kudarcairól, és hogy mit jelent számára szeretett klubja, az MTK.

Mindössze háromszor kaptad meg a lehetőséget a válogatottban. Pedig elért eredményeid - magyar bajnok, év játékosa, megannyi dobogós helyezés - és főleg képességeid alapján ennél sokkal többször kellett volna. Nem zavart a mellőzésed?

Gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy egyszer hazámat képviselhessem. Sajnálom, hogy ez "csak" barátságos meccseken sikerült, egy ciprusi felkészülési tornán léptem pályára a hazaiak, majd Lettország ellen. Illetve utána még 2013-ban Győrben szintúgy egy felkészülési mérkőzés során játszottam - Kuvait ellen -, Egervári Sanyi bácsi kezei alatt. De nem panaszkodom, végtelenül hálás vagyok, hogy mindez megadatott nekem.

Említetted Egervári Sándort, Sanyi bácsit. 2013-ban azt nyilatkozta rólad, hogy mindent tudsz a fociról, senki sem lát nálad jobban a pályán, és fantasztikus a lábad. Mégiscsak egy félidőt kaptál tőle, hogy bizonyíts.

Sanyi bácsit jól ismerem az MTK-utánpótlásban töltött éveimből. Jó kapcsolatot ápolunk, de hogy miért csak egyszer kaptam meg tőle a lehetőséget, őszintén nem tudom. De sosem voltam egy fizikális játékos, ahogy Sanyi bácsi is mondta, inkább technika képességekben jeleskedtem.

Ez lehetett a mellőzésed oka a többi kapitánynál is?

Nézd, nem tudom. Sajnálom, hogy nem kaptam többször válogatott meghívót, de annak mindenképp örülök, hogy messziről indulva mégis eljutottam a címeres mezig.

Pályafutásod során 427 mérkőzésen léptél pályára az MTK színeiben, 139 gólt szereztél és 122 asszisztot osztottál ki. Ezek közül melyik gólra, gólpasszra vagy a legbüszkébb? Melyik a legemlékezetesebb pillanatod?

Mindig is hatalmas örömmel töltött el, ha csapattársaimat kiszolgálhattam. Talán ezért is jött össze ennyi gólpassz. Emlékezetes pillanat? Talán a debütálásom. 20 perc sem telt el, és már meg is szereztem első NB1-es gólomat, szabadrúgásból. Mintha megírták volna. Sosem fogom elfelejteni.

Ráadásul testvéred oldalán mutatkozhattál be.

Igen, bár ő akkor már többször pályára lépett az NB1-ben, de igen, hálát adok a sorsnak, hogy életem első mérkőzésén - és még utána egy darabig - együtt játszhattunk, pont úgy, ahogy gyerekkorunktól kezdve mindig, egymás mellett.

És ha még kiemelhetek valamit, az a 2007/08-as szezon, amikor bajnokok lettünk.

Az MTK szurkolói sosem fogják elfelejteni azt az esztendőt. Te hogyan emlékszel vissza rá?

Az utolsó fordulóban a REAC ellen játszottunk. Sopronban. Elég szürreális, hogy egy budapesti derbit a lehető legmesszebb rendeztek meg, de aznap mégis bajnokok lettünk. És ez a lényeg.

És a következő szezonban a BL főtábláért küzdöttetek. Nem fáj a szíved, hogy a nemzetközi porondon sosem jött össze a hőn áhított áttörés?

Akkoriban egy magyar csapatnak nem a főtábla volt a realitás, ráadásul azzal a Roberto Carlos fémjelezte Fenerbahcével kerültünk össze a BL-selejtezőben, akik az előző évben BL negyeddöntőt játszottak.

Ráadásul te nem is játszhattál, súlyos sérülésed miatt.

Igen-igen, sajnos a keresztszalag szakadásom miatt ki kellett hagynom a párharcot. Ami azóta is borzasztóan bánt, hiszen előző évben nagyszerűen ment, jól játszottam.

Aztán a következő két évet szinte teljesen ki kellett hagynod. Ekkor úszott el a külföldre szerződés lehetősége? Mert ahogy te is mondtad, akkoriban tényleg elképesztően jól ment neked, sőt téged választottak a szezon legjobb játékosának is 2008-ban. De mire teljesen felépültél már majdnem a huszonhetedik évedet tapostad.

Igen, mire felépültem már olyan 26-27 éves lehettem. És tényleg érdeklődtek irántam külföldről, de mivel megsérültem, ezek a megkeresések elmaradtak, és mire újra formába lendültem, már nem voltam annyira fiatal, egy 26 éves játékosért meg már nem kapkodnak annyira a klubok.

Aztán jött az NB2.

Igen, már a kiesés évében visszatértem, de akkor még nem igazán tudtam formába lendülni, hiszen rengeteget kellett kihagynom. Aztán a másodosztályban tudtam visszanyerni a régihez közeli formám.

Nem fordult meg a fejedben, hogy a kiesés nyarán eligazolj?

Nem, egy percig sem fordult meg a fejemben. Rengeteget köszönhetek a klubnak. Csapatkapitányként felelősnek éreztem magam a kiesésért, tehát mindent megtettem, hogy visszajussunk.

MTK-s pályafutásod alatt háromszor estetek ki az NB2-be.

Mélységesen megviselt mindhárom kiesés. De szerencsére a klub megmutatta, hogy milyen tartás van benne, azonnal vissza is jutottunk minden alkalommal. Megmutatva, hogy fiatal játékosokkal, építkezve, igenis versenyképes klub tudunk lenni.

Ha már fiatal játékosokat említettél. Kanta Józsi neve örökre összeforrt az MTK-val, hiszen egész pályafutásodat a Hungária körúton töltötted. Szerinted ki lehet a jövő Kanta Józsija a klubnál?

Ha az a kérdés, hogy ki fog ennyi időt a klubnál tölteni, azt nem tudom megmondani. Azonban akinek a játéka közel áll az én stílusomhoz, az egyértelműen Mezei Szabolcs. Ahogy lát a pályán, amilyen passzai vannak, az mind-mind fiatalkori önmagamra emlékeztet.

Bár te azért kicsit előrébb játszottál, mint Szabolcs.

Igen-igen, én a csatár mögött játszottam 10-esként, ő inkább 8-as. De a gondolkodása, a stílusa nagyon hasonlít az enyémhez.

Az elmúlt két év már nem rólad szólt az MTK-nál, sokszor csak csereként léphettél pályára. Nem zavart-e a kialakult helyzet? Hiszen előtte sosem padoztál.

Mikor neki indultam az utolsó két évnek, már akkor tudtam, hogy nem én leszek a játékpercek királya, hiszen az MTK-ban mindig is a hazai fiatal játékosok játszottak. Nyilván nem ehhez szoktam hozzá, de ahogy tudtam, segítettem a csapatot.

A kupa elődöntőben is csak a 87.percben álltál be. Biztos nem lehetett könnyű addig a padon ülni.

Amikor megy a meccs, akkor nem ezen gondolkozol. Csak azon izgulsz, hogy nyerjen a csapat. És ha az edző szól, hogy be fogsz állni, akkor igyekszel minél hamarabb játékra alkalmas állapotba hozni magad.

Azonban a kupagyőzelem sajnos nem jött össze, hiszen kiestetek a Fehérvár ellen az elődöntőben. Pedig nem akármilyen befejezése lett volna ez egy nem akármilyen pályafutásnak.

Irtózatosan sajnálom, hogy így alakult. Ez az egy cím, ami magyar szinten hiányzik nekem, mindig is szerettem volna elhódítani a Magyar Kupát. Sajnos nem jött össze.

Pedig 2012-ben is milyen közel álltatok hozzá. Életem messze legdrámaibb tizenegyes párbaját vívtátok a Debrecennel.

Teljesen egyetértek, hatalmas meccset játszottunk, 3-3-at, ráadásul akkor másodosztályú csapatként léptünk pályára a bajnok ellen. Nagyon kár érte tényleg, hogy büntetőkkel alul maradtunk, pedig már szinte a kezünkben érezhettünk a trófeát.

Említetted, hogy nagy örömmel töltött el kiszolgálni játékostársaidat a pályán. Kivel éreztétek egymást a legjobban?

Húha, ez aztán a fogós kérdés. Sok nagyszerű játékossal játszottam együtt, de talán Bori Gábor emelkedik ki közülük, hiszen az utánpótlás csapatokat is együtt jártuk végig, aztán az MTK-ban is együtt mutatkoztunk be. Én középen játszottam, ő jobb oldalon, és mindig tudtuk egymásról, mikor merre mozog a másik, mikor indul be, hova kell adni a labdát. Szinte minden rezdülését ismertük egymásnak.

A szezon végén szögre akasztod a stoplist, visszavonulsz. Több mint két évtized után, a csütörtöki lesz az utolsó mérkőzésed a Hungária körúton. Öröm az ürömben, hogy várhatóan nézők előtt búcsúzhatsz majd el szeretett klubodtól.

Nyilván nem állt volna meg a világ, ha Kanta Józsi nézők nélkül fejezte volna be a pályafutását, de kimondottan örülök, hogy személyesen búcsúzhatok el mindazoktól, akiknek sokat köszönhetek, akik végig támogattak pályafutásom alatt.

Köztudottan hatalmas AS Roma fan vagy, ki a legnagyobb kedvenc és miért?

Egyértelműen Francesco Totti, mint romás nem is lehetne más. Fantasztikus futballistának tartottam, számomra az egyik legjobb játékos, akit valaha láttam játszani.

Totti pályafutása elején szerezte egyetlen bajnoki címét szeretett csapatával, amihez utána végig hű marad. Nem ismerős ez az életút valahonnan?

Nem szeretném összehasonlítani magam vele, hiszen közel sem vagyok vagy voltam Totti szintjéhez. De néhány párhuzamot lehet közöttünk húzni, hiszen mindketten egy klubban játszottuk, végig karrierünk során. Egy igazi legenda, és szerencsére többször is csodálhattam a játékát az Olimpicoban.

Aki az Olimpiconak Francesco Totti, az a Hidegkútinak Kanta Józsi. Egy igazi, és örök legenda.